1919-2019

Az első Waldorf-iskola 1919. szeptember 7-én nyitotta meg kapuját Németországban, Stuttgart-Uhlandshöhe-ben. Az iskolát a Waldorf-Astoria dohánygyárban dolgozó munkások gyermekeinek iskoláztatása céljából hozta létre Emil Molt, a gyár igazgatója. Az iskola pedagógiájának és működésének kidolgozására Rudolf Steinert kérte fel. Az iskola megnyitását követően a munkások gyermekein kívül hamarosan más gyermekek is bekerültek az iskolába: olyan gyermekek, akiknek a szülei az I. világháborút követően humánusabb értékeket és új oktatási módszereket kerestek.

Az iskolában tizenkét alapító tanár volt, akik a tanítás megkezdése előtt 14 napos szemináriumon vettek részt, mely során Rudolf Steiner megismertette velük az ember természetével és az oktatás fejlesztésével foglalkozó antropozófiai elképzeléseit. Miközben a gyerekeket tanították, maguk a pedagógusok is egy fejlődési folyamaton mentek keresztül.

A második világháború elején 34 Waldorf iskolát alapítottak – Németországban, Svájcban, Hollandiában, Angliában, Norvégiában, Svédországban, Magyarországon, Ausztriában és az USA-ban. A Rudolf Steiner által támogatott új iskolák különböző neveket hordoztak: Friedwart Iskola, Goethe Iskola, Vrije Iskola, Új Iskola. Az iskolák nagyon sokszínűek voltak, de ugyanabból a közös szellemi alapból eredtek, melyet Steiner lefektetett. A pedagógusok képzése elsősorban Stuttgartban zajlott, de hamarosan Svájcban és Angliában is létrehoztak tanárképző központokat.

A nácik hatalomra kerülése, majd a II. világháború kitörése a legtöbb német, osztrák és magyar iskola, valamint sok holland és norvég iskola bezárásához vezetett. Ezzel szemben az ilyen iskolák száma Svájcban, Angliában és az USA-ban tovább nőtt a háború alatt.

1945 és 1989 között a Waldorf oktatási mozgalom nemzetközi szinten egy széles körben elterjedt és elfogadott oktatási modellé vált. Ennek ellenére a hagyományos pedagógiai gondolkodás sokszor szkepticizmussal szemlélte a mozgalmat. A Waldorf-intézményeket több országban (pl.: Németországban, Hollandiában és a skandináv országokban) államilag elfogadott iskolai rendszernek tekintették és állami támogatásban is részesítették. A legtöbb országban azonban kizárólag a szülők finanszírozták a Steiner / Waldorf iskolákat, ennek ellenére számos új iskolát és óvodát alapítottak. A Waldorf mozgalom továbbra is töretlenül növekedett, bár néha bizonytalan gazdasági feltételek mellett. 1985-ben már 236 iskola volt 23 különböző országban.

A Waldorf-oktatás globális terjedése a mai napig folytatódik, még a föld legtávolabbi sarkaiban is. A Waldorf-pedagógia egyre nagyobb érdeklődésnek örvend nyelvtől, vallási hovatartozástól vagy a politikai helyzettől függetlenül. Minden kontinensen vannak Waldorf-óvodák és iskolák, valamint tanárképzés folytató szervezetek. Napjainkra a Waldorf-mozgalom a több mint 1100 iskolájával és több mint 2000 óvodájával a világ legnagyobb szabad iskolai mozgalmává vált.