1926-1933


A magyar Waldorf mozgalom története 1924 nagypéntekjén kezdődött, amikor Göllner Mária, a filozófia fiatal doktornője Dornachba utazott, hogy találkozzon Rudolf Steinerrel, akinek a munkásságáról egy korábbi drezdai utazása során hallott először. A találkozás nagy hatást gyakorolt rá, ezért még ugyanabban az évben még egyszer ellátogatott Dornachba és részt vett a szeptemberi antropozófiai kurzusokon és előadásokon, így Steiner utolsó beszédén is, mely Mihály-napon hangzott el.

Göllner Mária emlékirataiból tudhatjuk, hogy Rudolf Steiner halálát követően világossá vált számára, hogy mit kell tennie annak érdekében, hogy megvalósítsa célját, hogy közel hozza a magyar néphez az antropozófiát. Mivel akkoriban még nem léteztek fordítások, nem voltak magyar előadók, ezért német nyelvű előadások szervezése helyett úgy döntött, hogy egy olyan gyakorlati dolgon keresztül próbálja ezt megvalósítani, amire majd felfigyelnek az emberek és kérdéseik támadnak. Ezért hozta létre 1926-ban az az első magyarországi Waldorf-iskolát.


1926-1933

Göllner Mária férje, Nagy Emil, a köztiszteletben álló jogász felajánlotta, hogy a Kis-Svábhegyen található gyönyörű villáját díjmentesen az alapítandó Waldorf-iskola és internátus rendelkezésére bocsátja, míg az adóterheket továbbra is teljes egészében ő viselte. Ez a nagylelkű hozzájárulás tette lehetővé, hogy megnyílhasson az iskola.

A Kissvábhegyi Waldorf Iskola mindössze 7 évig működött, mivel 1933-ban Hitler hatalomrajutásával a németországból érkezett tanárokat arra kötelezték, hogy hagyják el Magyarországot és térjenek vissza hazájukba.